A Varteks nyerte a Future Cup 2009-et, Jakubek Norbi lett a gólkirály

Az előző évi ezüstérmes, horvát NK Varteks nyerte a nyolccsapatos Future Cup 2009-et. Egyesületünk hullámzó játékkal csak a 7. helyet szerezte meg. Mindazonáltal a torna komoly lehetőséget teremtett arra, hogy lemérhessük, hol is állunk, mely részeken is kell még alaposabban javítanunk.

A keddi nulladik napon lejátszott edzőmérkőzés után bizakodva tekintettünk a torna elé, bár kissé balszerencsés sorsolásunk miatt tudtuk, hogy a négy közé jutáshoz fiatal csapatunknak meglehetősen nagy bravúrt kellene végrehajtania.

A tornát a Fulham FC és a helyi Büki TK csapatai kezdték, az esélyesebb Fulham FC könnyen győzött, és csak a bükiek kapusának köszönhető, hogy nem lett nagyobb a különbség. A mi csapatunk a szlovák MSK Zilinaval vívte első mérkőzését, és a végén tudtuk, hogy a torna egyik nagy esélyesétől szenvedtünk vereséget. A csapat nem teljesített jól, a Zilina pedig harcosan, gyorsan játszott. A gólok egyéni hibáknak is köszönhetők voltak, kis szerencsével talán döntetlenre tudtuk volna hozni a mérkőzést, de ehhez az is kellett volna, hogy kihasználjuk az ellenfél kapuja előtt adódó kevés, de annál nagyobb helyzetet. Összességében azonban a Zilina megérdemelten győzött.

A másik csoportban a DAC Dunaszerdahely meglepetésre legyőzte az esélyesebb Austria Wien együttesét, míg a Varteks a vártnál nehezebben fektette két vállra a szervezetten játszó Budapest Honvéd együttesét.

Egyesületünk a második körben a Fulham FC ellen játszott, és küzdelmes, harcos, jó iramú mérkőzésen döntetlent ért el a brit csapat ellen. Az angolok komoly iramot diktáltak, és jó volt látni, hogy csapatunk tudta tartani ezt az iramot. A játékosok lényegesen jobban koncentráltak, mint a Zilina ellen, és a helyzeteink is adódtak a Fulham kapuja előtt. A helyzetkihasználással azonban ezúttal is gondok voltak, hiszen ha csak az egyik helyzetet gólra váltjuk, akkor meglepetést okozhattunk volna. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a brit csapatnak is voltak helyzeteik, szerencsére azonban ezek is kimaradtak: vagy a védőink értek oda időben, vagy kapusunk tisztázott, és egy-két esetben a szerencse is mellénk szegődött. Összességében tehát igazságosnak mondható a döntetlen, és ez mindenféleképpen nagy eredmény, ha azt vesszük, hogy csapatunk még egy éve sem játszik együtt.

A csoport másik találkozóján a Zilina remek játékkal 5:0-ra legyőzte a helyi Büki TK-t, akiknek a kapusát viszont ezúttal is ki kell emelni: nélküle a kétszámjegyű különbség sem lett volna irreális.

Az utolsó kör előtt tehát a következő helyzet állt elő: ha a Zilina legyőzi a Fulham FC-t, mi pedig megverjük a Büköt legalább 5 góllal, akkor továbbjuthatunk.

A másik csoportban az Austria Wien legyőzte a Budapest Honvédot, a Varteks pedig a DAC Dunaszerdahely csapatát, így ott még nyitottabb volt a kérdés a továbbjutást illetően.

Az utolsó kört tehát a Fulham-Zilina mérkőzés nyitotta, mely a torna egyik legjobb mérkőzése volt. Folyamatosan forogtak veszélyben a kapuk, remek cseleket, ötletes összjátékot láthattunk mindkét csapattól. Hatalamas iramot diktált mindkét csapat, és sok kíváló egyéni teljesítményt is láthattunk mindkét oldalon. A Fulham FC kétszer is vezetést szerzett. de a szlovák csapat mindkétszer egyenlíteni tudott, így a 2:2-es végeredmény igazságosnak tekinthető.

Ezzel eldőlt, hogy csoportunkból a Fulham FC és az MSK Zilina csapatai jutnak tovább, nekünk pedig maradt a tisztes helytállásért folytatott utolsó mérkőzés, melyen a Büki TK ellen a torna leggólzáporosabb mérkőzésén 6:0-ra nyertünk. Ezúttal nem volt gond a helyzetkihasználással, bár ha ezen gólok közül egyet a Fulham elleni meccsre is tartogattunk volna…

A másik csoport rangadóján az Austria Wien meglepően sima mérkőzésen verte a Vartekset, a DAC pedig nehezebben, az utolsó pillanatban szerzett góllal a Budapest Honvédot.

Az A csoportból tehát az MSK Zilina és a Fulham FC, a B csoportból pedig – jobb gólaránynak köszönhetően – az FK Austria Wien és az NK Varteks jutott tovább.

A második nap a büntetők napja volt, a nyolc mérkőzésből négy végződött 0:0-ra, köztük a döntő. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az alsó ágon a DAC Dunaszerdahely könnyedén intézte el a Büki TK-t, a mi csapatunk viszont a Budapest Honvéd ellen csak 0:0-ra végzett. Az eredmény csalódást keltő volt, hiszen játékban jobbak voltunk, a helyzetek azonban megint kimaradtak. A büntetők során a Honvéd magabiztosabb volt, így ők az 5. helyért, mi pedig a 7. helyért játszottunk tovább.

A felső ágon mindkét összecsapás 0:0-s döntetlennel ért véget annak ellenére, hogy mindkét mérkőzésen rengetegszer forogtak veszélyben a kapuk. Rengeteg kapufa, sok kihagyott helyzet jellemezte mindkét mérkőzést, melyek végén ismételten büntetőrúgásokra került sor. A büntetőpárbajban az NK Varteks némi meglepetésre felülkerekedett az MSK Zilina csapatán (nem utolsósorban remek kapusteljesítményének köszönhetően), míg a Fulham és az Austria Wien mérkőzésen csak a 10. kör hozott döntést, amikor is a brit játékos berúgta a büntetőjét, míg az osztrákok játékosa kihagyta a sajátját. Igazi horrort láthattunk a pályán.

A 7. helyért folyó mérkőzésen ismét a Büki TK-val csaptunk össze, és ezúttal is legyőztük a hazaiakat. Az 5. helyért a Budapest Honvéd – mint egy kivétellel mindig – egy góllal kapott ki a DAC Dunaszerdahelytől.

A Zilina-Austria Wien mérkőzésen az osztrákok játszották meghatározóan, úgy néz ki, a Zilinanak nem tett jót a szünet, mert a második napon közel sem játszottak annyira jól, mint az első nap, ráadásul a szerencsével is folyamatosan hadilábon álltak. Az Austria Wien viszont megérdemelten lett bronzérmes, és kis szerencsével akár előrébb is végezhettek volna.

A döntőben a Varteks és a Fulham csapatai kerültek, és mindenki nagy izgalommal várta az összecsapást. A legtöbben az angolok győzelmét várták, de a torna második napján a horvátok nagyon fegyelmezetten játszottak, ezért közel sem tűnt előre lefutottnak a mérkőzés. A mérkőzés hallatlan izgalmakat hozott már a rendes játékidőben. Mindkét csapat előtt több helyzet is adódott, de a kapusok remekül védtek. A rendes játékidőt követően 0:0 volt a végeredmény, és ekkor ismét jöhettek a büntetők. Mindkét kapus remekelt itt is, de a Varteks kapusa az összes kapura menő lövést hárította, így végül a horvátok nyerték meg a kupát.

A díjátadó ünnepségen több neves személyiség is részt vett: Szendrei József, a magyar válogatott, az Újpest és a Cadiz volt kapusa, Sáfár Szabolcs, az Austria Wien és a magyar válogatott kapusa, Somogyi Balázs, Perkáta polgármestere adták át a kupákat és az érmeket. A díjátadáson megemlékeztünk Hauer Feri bácsiról, aki eddigi tornáinkat segítette, de ezt a tornát sajnos nem érhette meg.

A torna gólkirálya csapatunkból került: Jakubek Norbert (FC Budapest), a legjobb játékos Omar Richards (Fulham FC), a legjobb kapus pedig Marki Galosi (NK Varteks) lett.

Egyesületünk teljesítményét közepesnek lehet ítélni. Úgy gondoljuk, hogy a torna legjobb négy csapata került a négy közé, mi viszont ott voltunk szorosan a nyomukban. Ne felejtsük el, hogy a tornán összesen egy vereséget szenvedtünk (a már-már szokásos első meccsen egy nagyon jó Zilina ellen), a Fulham FC ellen győzelmi esélyt szalasztottunk el, de a döntetlen sem szégyelnivaló. Az alsó ágon meg kellett volna szerezni az 5. helyet, és akkor elégedettek lehetnénk, hiszen a csapat még csak alig háromnegyed éve van együtt. Nagyrészt ennek tudható be a hullámzó játék, az, hogy néha egy-egy ütemmel később érkeztek a passzok, vagy hogy még nem érzik egymást annyira a játékosok. A helyzetkihasználásnak mindenféleképpen javulni kell. Látható az, amit eddig is tudtunk: még messze nem értünk célt, sőt, még csak az út elején vagyunk. Szorgalmas munkával, kitartással azonban sokkal jobb eredményt tudunk elérni. Bízunk abban, hogy a jövő majd igazolja is ezt. Ebben fog segíteni többek között az a megállapodás, amelyet a Fulham FC utánpótlás-vezetőivel kötöttünk a további együttműködésről. (Részletek hamarosan.)