Retrospektív – Vendégünk volt a Fulham

Nagyban zajlanak a Future Cup 2012 előkészületei, hiszen bár a torna csak augusztusban lesz, az előkészületeket már múlt év októberében elkezdtük. Az előkészületek közben azonban nem árt néha megállni, és visszatekinteni arra, ami az elmúlt évben jó és izgalmas volt.

A Fulham csapata régóta résztvevője a tornánknak, és kapcsolatunk meglehetősen hamar barátivá fejlődött. A Geoff Noonan és Gavin Taylor vezette csapatok rendre jól érezték magukat nálunk. Ez részben annak volt köszönhető, hogy szakmai kapcsolataink folyamatos bővítése mellett fokozott hangsúlyt helyeztünk a kulturális és emberi kapcsolatoknak is.

Nem véletlen, hogy egyesületünk az FC Barcelona és Fulham FC csapatait tekinti mércének, és e két csapattal való kapcsolatunkat nagyon értékesnek tekintjük, hiszen mindkét egyesületnél többről van szó, mint egyszerűen csak a labdarúgás fizikai tulajdonságairól. Mindkét csapat rendelkezik egy olyan filozófiával, amely a labdarúgásuk alapját képezi. Mindkét egyesület befogadó, nyitott és a fair playt előrébbvalónak tartja a pillanatnyi eredménynél. Mindkét egyesület rendelkezik jövőképpel és kidolgozott programmal, és programjuk megvalósításának rendelnek alá szinte mindent.
Egyesületünkben is azt valljuk, hogy nem elég „csak” focizni, hanem fontos, hogy megint lehessen beszélni klubhűségről, hogy ne „csak” focistákat, hanem értelmes, gondolkodni képes és akaró labdarúgókat neveljünk; a labdarúgáson kívül egyéb (emberi és más) értékeket is megismertessünk és megszerettessünk a fiatalokkal.

Éppen ezért amikor elmegyünk valahova, akkor ott nem csak focizni akarunk, hanem körül is szeretnénk nézni, tanulni, új dolgokat megismerni. Örömmel láttuk, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, hiszen amikor a Barca itt járt, vagy amikor a Fulham egyesületét láttuk vendégül, mindkét csapat vezetői hasonlóképp gondolkodtak. Most a Fulham legutóbbi augusztusi látogatását mutatjuk be…
Az brit csapat ezúttal is háromfős szakmai gárdával érkezett már a tornát megelőző napon. Egyesületünk szakmai stábja szokás szerint a reptéren fogadta londoniakat, akikkel aztán rögtön a szálláshelyükre is mentünk. A megnyitó ünnepség előtt bőven volt még idő, a játékosok kaptak egy kis szabadidőt az edzőktől, mi pedig még egyszer átbeszéltük a programot. Az ebéd után az egész csapat tartott egy kis megbeszélést, ahol az edzők ismételten felhívták a gyerekek figyelmét a helyes és megfelelő viselkedésre – nem mintha bármikor is láttunk volna ellenkezőre példát. A beszélgetés során a gyerekek is elmondhatták kérdéseiket, kéréseiket, és nagyon jó hangulatban töltötték el az időt a csapattagok.

A megnyitó ünnepség után a csapat nem busszal ment a szálláshelyre, hanem inkább sétáltak, és ezt a szokásukat a következő napokban is megtartották. A tornán is meglátszott a profizmusuk, és amikor nem ment úgy a játék, ahogy azt elképzelték, akkor is ragaszkodtak elveikhez mind a pályán, mind a pályán kívül. Biztatták a gyerekeket, higgadtan elmondták minden egyes játékosnak, hogy az mit csinált jól, és mit lehetett volna jobban csinálnia. Nem foglalkoztak a játékvezetőkkel, és minden mérkőzés után megköszönték a játékot – a játékosokhoz hasonlóan.

A torna végül nem úgy alakult számukra, ahogy eltervezték, de az eredményhirdetés utáni vacsorán már higgadtan elemezték a látottakat és az okokat. A torna utolsó napja augusztus 20-ára esett, és meghívtuk londoni barátainkat, hogy nézzük meg együtt a tűzijátékot. A brit csapatot egyesületünk vezetői kísérték el busszal a belvárosig, a buszon röviden ismertettük az esemény történeti hátterét. A belvárosban gyalog mentünk a Roosevelt térre, ahol közösen néztük meg a tűzijátékot. A gyerekeknek nagyon tetszett a tűzijáték, a későbbiekben ezt többször is szóbahozták. Este később indultunk haza, hiszen bár a torna véget ért, a brit csapatnak másnapra még készítettünk egy kis meglepetést.

Vasárnap délelőtt a keringő utcai sporttelepünkön rendeztünk egy kis főzéssel egybekötött találkozót, ahol egy keveset fociztunk, egy keveset játszottunk, beszélgettünk stb. Először a két csapat játszott egy barátságos mérkőzést, majd pedig csináltunk két FC Budapest-Fulham FC vegyes csapatot, és ez a két csapat játszott egymással. Ezt a meccset nagyon élvezték mind a magyar mind a brit fiatalok, és nagyon jó kis meccset játszottak egymással. A szokatlan összetétel ellenére a gyerekek inkább próbálták az összjátékot, és jó volt látni, hogy a mieink hamar belejöttek, és ügyesen játszottak össze a londoni fiatalokkal. A mérkőzés végén mezt játékosaink és a Fulham játékosai mezt cseréltek; a londoni fiatalok innentől kezdve egész nap a mi szerelésünkben pompáztak.

Amíg a játékosok a pályán voltak foglalatoskodtak, addig a szülők a partvonalon túl készítették a jó kis házi kosztot a csapatoknak. A gyerekek szülei méltó módon megvendégelték a Fulham játékosait és brit szülőtársaikat, majd búcsút vettek egymástól, mivel a délutáni programra már csak a londoniak és az FC Budapest vezetői voltak hivatalosak.

A délutánt egy hajókirándulással indítottuk: a Dunán a kb. egyórás hajóúton megmutattunk néhány budapesti nevezetességet, meséltünk egy keveset Budapest történelméről és természetesen Magyarországról is. Talán mondani sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték a kirándulást, hiszen nemcsak szép időnk volt, de a hajókirándulás is nagyon kellemes volt. A hajókirándulás után beültünk egy üdítőre és süteményre az Európa Kávéházba, ahol majdnem egy órás szakmai beszélgetést folytattunk. Onnan a Várba mentünk, ahol megnéztük Budapestet és Dunát „felülről” is. A Budavári Siklónál a gyerekek nagy örömére Geoff még a hegedüléssel is megpróbálkozott . Sajnos azonban elérkezett a búcsú ideje, mivel a gép este már indult Ferihegyről. Együtt kimentünk a reptérre, ahol azzal köszöntünk el a londoni csapattól, hogy – de valószínűleg előtte is lesznek még közös programjaink – legkésőbb jövőre ismét találkozunk a Future Cupon.